SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR BIOKÉMIAI INTÉZETÉNEK ÉS JOGELŐD INTÉZETEINEK TÖRTÉNETE

1921-2000

A Kolozsvári Egyetem a trianoni döntést követően, 1921-ben Szegedre települt. Klebelsberg Kunó vallás és közoktatási miniszter álmai a "magyar Göttinga" megteremtésére szerencsésen találkoztak a városvezetés, Glattfelder Gyula püspök, Somogyi Szilveszter polgármester áldozatvállalásával és együttműködő készségével. Ennek köszönhető, hogy az egyetem céljára átadott, igen nagy értéket képviselő városi középületekben a Kolozsvárról áttelepülő tanári kar megkezdhette munkáját.

Az Orvosi Vegytani Intézet a Kálvária sugárúton a korábbi Ipari Tanonciskola épületének alagsorában nyert elhelyezést. Vezetője Reinbold Béla professzor lett, aki megelőzően 20 évig a Kolozsvári Egyetem Élettani Intézetében dolgozott. Kutatásait a hemoglobin és az epefestékek biokémiája területén folytatta, 1927-ben bekövetkezett haláláig. Fontos szerepet vállalt az áttelepült egyetem újjászervezésében, adminisztratív irányításában is. 1922-23-ban dékán, 1923-24-ben és 1927-ben rektori tisztséget töltött be.

Klebelsberg miniszter szándéka szerint a Szegedi Ferenc József Tudományegyetemnek a magyar természettudományos és matematikai képzés központjává kellett válnia. Ehhez fiatal, nemzetközi hírű tanárokat akart Szegedre hozni, és köréjük felépíteni a "magyar Göttingát". Kereső és hazahívó munkáját nagyban segítette államtitkára, Magyary Zoltán.

Reinbold professzor halálával az Orvosi Vegytani Intézet vezető nélkül maradt. Szent-Györgyi Albert ekkor, 1928-ban, Cambridge-ben Hopkins Klinikai Kémiai Intézetében dolgozott Rockefeller ösztöndíjjal. Kutatásai az akkori biokémia alapkérdése az élő rendszerek energiaforrásául szolgáló oxidációs folyamatok megismerésére irányultak. Sikeresen leírta a négy szénatomos dikarboxi savak (borostyánkősav-fumársav-almasav-oxálecetsav) oxdiációs láncreakcióját, a fumársav hozzáadására bekövetkező oxigénfogyasztás/széndioxidtermelés növekedést, illetve a növényi termésekben és a mellékvesében megfigyelhető redukáló hatású vegyületet a hexuronsavat.

Klebelsberg miniszter megkeresésére Szent-Györgyi igent mondott és 1928-tól az Orvosi Vegytani Intézet élére nyert kinevezést. Katedráját 1930-ban foglalta el, és 1945-ig vezette az Intézetet.  Korábbi lendületével és lelkesedésével fogott hozzá a szegedi biokémiai iskola megteremtéséhez. A korabeli, zárkózottabb egyetemi légkörtől elütő életvidám oktatói, kutatói stílusa nagy számban vonzotta a fiatal tehetséges kutatókat az Intézetbe. Laki Kálmán, Gerendás Mihály, Banga Ilona, Straub F. Brunó, Huszák István, Guba Ferenc nevei fémjelzik ezt a korszakot. Az Intézet 1935-ben költözött jelenlegi helyére, a Rerrich Béla által tervezett Dóm téri egyetemi központba.

Kezdetben Szent-Györgyi a Cambridge-ben megkezdett kutatásait folytatta. Ezen időszak egyik kultúrtörténetileg is jelentős eredménye a hexuronsav (valójában C-vitamin) felfedezése és azonosítása a szegedi nagytáj jellegzetes mezőgazdasági termékében a paprikában. Ezen időszak szakmai megkoronázását az Orvosi és Élettani Nobel díj elnyerése jelentette 1937-ben. Mindmáig az egyetlen olyan Nobel díj melynek átvételi ünnepségéről Magyarországra indult haza a kitüntetett.

Szent-Györgyi Albert Nobel-díját a "biológiai oxidációs folyamatok kutatása terén elért eredményekért" kapta, "különös tekintettel a fumársav katalízis és a C-vitamin jelentőségének tisztázására". Ez a korabeli biokémia egyik alapkérdése, a Warburg féle oxigén aktivációs és a Wieland féle proton vagy hidrogén aktivációs elmélet közötti ellentmondás feloldását jelentette. A négy szénatomos dikarboxi savak oxidációs sorának felállítása a későbbi Citrát ciklus egyik felének felfedezését jelentette. A ciklus másik felét Szent-Györgyi barátja Hans Krebs azonosította, ezért a világirodalomba sokhelyen Krebs ciklus néven került be a folyamat.  Tekintettel Szent-Györgyi Albert szerepére a C4 szakasz azonosításában, és a harmincas években Németországból menekülni kényszerülő Krebs, cambrdige-i munkalehetőségének megteremtésében, a Citrát kör Szent-Györgyi – Krebs ciklus néven való megörökítése méltónak látszik.

A Nobel díj elnyerése leírhatatlan hatással volt az Intézet, az Egyetem és az egész magyar szellemi-tudományos élet hírnevére és megítélésére. Ennek és Szent-Györgyi professzor csodálatos tantermi előadásainak köszönhetően a fiatal munkatársak egész sora csatlakozott a bioenergetika fontos alapkérdése, a kemo-mechanikai energiaátalakítás irányába forduló kutatásokhoz.

A negyvenes években az Intézetben ennek nyomán születtek meg a klasszikus izom biokémia alapközleményei, a miozin, az aktin, aktomiozin, azonosítása jellemzése, ezek kölcsönhatásaira vonatkozó eredmények. A háború okozta bezártság miatt, a közlemények az Intézet házi kiadványában kerültek publikálásra, Szent-Györgyi Albert, Banga Ilona, Straub F. Brunó, Wilfred Mommaerts, Guba Ferenc tollából 1942 és 1945 között.

Szent-Györgyi Albert tanszékvezetői tevékenysége mellett, kiemelt figyelmet fordított hallgatói, fiatal munkatársai testi, szellemi fejlődése, kiegyensúlyozott értelmiségi életre nevelésének kérdéseire. A közügyek, az emberi méltóság és szabadság iránti elkötelezettsége megmutatkozott 1934-35-ben viselt dékáni, 1941-42-ben betöltött rektori tisztségében, majd a II. világháború végén az illegalitás kockázatát is vállaló kiállásában, majd a berendezkedő diktatúra elleni fellépésében egyaránt.

Szent-Györgyi Albert 1945-ben a Budapesti Egyetem Orvosi Vegytani Intézetének élére, majd 1948-ban az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Intézetünk Nobel díjas egykori vezetőjének munkásságát Szeged város 1937-ben díszpolgári címmel, a Szegedi Egyetem 1938-ban majd 1973-ban díszdoktori címmel ismerte el.

Szent-Györgyi Albertet, az 1941-ben magántanári címet nyert tanítványa és munkatársa, az aktin fehérje első leírója, Straub F. Brúnó követte az Intézet élén. Izombiokémiai és enzimológiai kutatásait a háborút követő nehézségek ellenére eredményesen folytatta. Úttörő szerepet játszott a korszerű orvosi biokémia oktatás megteremtésében és szemléletformálásában. 1949-ben Budapestre távozott. A hatvanas-hetvenes években meghatározó szerepet játszott a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja létrejöttében és működésében. Közép-Európa legjelentősebb molekuláris biológiai kutatóintézete a mai napig fontos együttműködő partnere az Intézet kutatási programjainak és doktori (PhD) iskolájának egyaránt. Ezen együttműködésekben az elmúlt évek során kiemelkedő szerepet játszott Joó Ferenc, Horváth László, Páli Tibor, (Biofizikai Intézet), Vígh László (Biokémiai Intézet), Simon István (Enzimológiai Intézet).

Straub professzor mesteréhez hasonlóan a közügyek iránt nyitott, cselekvő vezetője volt az Intézetnek. Munkásságáért az Egyetem 1981-ben díszdoktorrá, Szeged város 1990-ben díszpolgárává avatta. Közéleti pályájának csúcsát 1988-89-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának utolsó elnökeként érte el. A teljesítményalapú, nemzetközi tudományos értékrend következetes képviselőjeként méltán soroljuk a kelet-európai rendszerváltozási folyamat szellemi előkészítői közé.

1949-ben Krámli András professzor vette át az Intézet vezetését. Hormonok, vitaminok, és más biológiailag hatásos molekulák szintézisére, gyártására irányuló kutatásai mellett, az Intézetben tovább éltek a Szent-Györgyi és Straub professzorok idején kialakult biokémiai munkacsoportok. 1952-ben az Intézet nevét Orvosi Vegytani és Biokémiai Intézetre változtatták, majd a biokémiai részleg 1962-ben Biokémiai Intézet néven önállósult. Ennek megbízott vezetője 1967-ig Domján Gyula lett. A másik jogutód, az Orvosi Vegytani Intézet Kovács Kálmán (1980-89) majd Penke Botond (1990-) professzorok vezetésével a peptid kémia nemzetközileg elismert kutató intézetévé fejlődött.

A Biokémiai Intézet élére 1968-ban Szent-Györgyi Albert és Straub F. Brunó egykori tanítványa és munkatársa Guba Ferenc professzor került. Korábbi izombiokémiai kutatásainak jelentősebb eredménye a Guba-Straub oldat, valamint az izom citoszkeletális rendszerének addig ismeretlen fehérjéje, a fibrillin leírása volt. Évtizedekkel később, ugyanez a fehérje a japán Maruyama professzor munkája nyomán titin néven került újból leírásra.

Guba professzor vezetése alatt visszatért az Intézet a korábbi Szent-Györgyi hagyományok folytatásához az izombiokémiai kutatások terén. 1972-73 között számos diákkörös hallgató kapcsolódott az Intézet munkájába, köztük Édes István, ma a Debreceni Egyetem kardiológia professzora, Sziklai István a Debreceni Egyetem fül-orr-gégészet professzora, Szabó Teréz a Békéscsabai Kórház Belgyógyászati-intenzív osztályának vezetője, és az Intézet jelenlegi vezetője Dux László.

Guba professzor nagy hangsúlyt fektetett az oktatás, kutatás korszerű alapokra helyezésére. 1971 és 1978 között mint az orvoskar dékánja, 1978 és 1984 között az Egyetem tudományos rektorhelyetteseként vett részt a közéletben. Munkatársai, Kovács Endre az oktatás, Mazareán Hortenzia a diákkörös hallgatókkal való elmélyült foglalkozás terén nyújtottak kiemelkedő teljesítményt a hetvenes években. A hagyományos izombiokémiai kutatások érdeklődési körébe ekkor került az izom polimorfizmusa, adaptációja, illetve ennek szabályozása. A nyolcvanas évek fokozatosan oldódó légköre ismét lehetővé tette a nemzetközi kapcsolatok erősítését, tanulmányutak szervezését. Hatalmas segítséget jelentett az egykori Szent-Györgyi iskola külföldre került munkatársaival, és ezek tanítványaival fennálló baráti szakmai kapcsolatrendszer.

Szeged, és a Biokémiai Intézet jelentőségét az izomkutatások terén, tovább erősítette az 1977-ben, 1980-ban, 1983-ban és 1986-ban, jelentős nemzetközi részvétellel megrendezett izombiokémiai konferenciák sorozata.

Az intézet munkatársa, Takács Ödön, Bostonban Gergely János intézetében töltött tanulmányútja a miozin izoformák jellemzését segítette elő. Sohár István intenzív együttműködése az izomszövet fehérjebontó enzimeinek kutatása terén Haschen professzor hallei pathobiokémiai intézetével, illetve az amerikai Rutgers Egyetem munkatársaival jelentős eredményeket hozott. Jakab Györgyi Arnold Schwartz professzor intézetében töltött hosszabb tanulmányutat Cinicinattiban, majd ennek folytatásaként, számos fiatal kolléga, Édes István, Tálosi István, Kiss Éva, ifj Guba Ferenc kapcsolódhatott be a szívműködés fontos reguláló  fehérjéje, a foszfolambán szerkezetének és működésének kutatásaiba. Ezen időszakban az Intézet adott otthont a Török Attila vezette sport-edzés biokémiai-biofizikai munkacsoportnak, illetve Gubáné Mészáros Magda irányításával itt működött az Egyetem központi elektronmikroszkópos laboratóriuma is. Ekkor kezdődött az Intézet máig tartó együttműködése a Magyar Űrkutatási Irodával.

Martonosi Antal professzor Syracuse-i (New York) munkacsoportjával 1983-ban kezdődött az együttműködés. Dux László tanulmányútja másfél évtizedes közös kutatási programot indított el. Ennek eredményeként sikeresen oldották meg az izomszövet kálcium transzportáló enzimének kristályosítását, a molekulaszerkezet és működés egyes összefüggéseinek feltárását. A kutatási programba később számos kutatóintézet  kapcsolódott be. Debrecenből Varga Sándor, Jóna István, Papp Sándor, Keresztes Tamás, Budapestről Csermely Péter, Végh Miklós, Müllner Nándor, Szegedről Molnár Elek munkája a hazai membrán biokémiai/biofizikai kutatások újabb fellendülését eredményezték Martonosi Antal professzor az Egyetem által 1993/94 éves tanévben először adományozott Szent-Györgyi Albert vendégprofesszori címet elnyerve, az Intézet oktató munkájában is aktívan részt vállalt.

Guba Ferenc professzor 1989-as nyugállományba vonulását követően, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője, Nagy Zsolt került az Intézet élére. 1993 elején tisztségéről lemondott és Budapestre távozott.

Ekkor Dux László vette át az Intézet vezetését, aki 1988 és 1990 között Németországban Pette professzor laboratóriumában Humboldt ösztöndíjasként az izom kálcium transzportáló rendszerének adaptációját vizsgálta, majd 1990 és 1992 között Dubowitz professzor munkatársaként, a londoni Hammersmith Hospital és a Cornell Egyetem (Ithaca New York) közös izomdystrophia kutatási programját koordinálta, közben 1990 nyarán professzori kinevezést kapott Szegeden.

A korábbi neves tanszékvezetők Szent-Györgyi, Straub, Guba professzorok hagyományaira és új fiatal  munkatársak nyújtotta lehetőségekre építve 1993 után alakult ki az Intézet jelenlegi oktatási-kutatási arculata.

Az 1989 és 1993 között az Intézetből eltávozott kollégák közül már nem tért vissza Szegedre Molnár Elek, aki Oxfordban majd Bristolban a Glutamát receptorok molekulaszerkezetének és működésének jellemzése terén ért el nemzetközi elismerést. Kocsis Éva az NIH (Bethesda, Maryland) elektronmikroszkópos képanalízis munkacsoportjában hasznosította tudását. Mindketten eleven szakmai baráti kapcsolatot tartanak fenn azóta is az Intézettel.

Új kutatási irányt hozott az Intézetbe Fischer János csatlakozása, aki a pécsi Romhányi iskola örökségét sikerrel ötvözte a szegedi hagyományokkal. Glikoprotein, lektin hisztokémai és biokémiai kutatásai a modern pathobiokémia egyik fontos területét vették célba. Kiváló oktatói, diákkörös vezetői adottságai tehetséges hallgatók egész sorát vonzották az Intézetbe. 1998-ban professzorrá nevezték ki. Néhány hónap múlva bekövetkezett hirtelen halála hatalmas űrt hagyott hátra. Kutatási témájának továbbvitelére Keresztes Margit tesz erőfeszítéseket.
Ocsovszki Imre munkájának köszönhetően az Intézetben létrehozott és ott működő áramlási cytometria laboratórium Szeged és a Dél-Alföld immunológiai, sejtbiológiai illetve betegellátási tevékenységében kulcsszerepet tölt be.

1993-ban csatlakozott az Intézethez Ferdinandy Péter, aki korábban a Farmakológiai Intézetben Koltai Mátyás irányításával végzett diákköri munkájáért nyert Pro Scientia kitüntetést. Kiemelkedően sikeres hazai és nemzetközi (Kanada, Anglia, Németország) együttműködési rendszert alakított ki a szívizomzat hypoxiás adaptációjának (prekondicionálás) biokémiai jellemzésére irányuló kutatásaival. Nagyszámú diákkörös munkatársa között kiemelkedik a 2000-ben PhD fokozatot szerzett Csont Tamás és Csonka Csaba teljesítménye.
A kálcium transzportáló enzimek szerkezetére irányuló vizsgálatok ebben az időszakban elsősorban az enzim adaptív kémiai módosulásainak jellemzésére irányulnak, a Szegedi Biológiai Központ Biofizikai Intézetének ESR munkacsoportjával, Horváth Lászlóval, Páli Tiborral együttműködésben. Török Mariann, aki Oláh György Los Angelesi laboratóriumában szerzett nagyműszeres analitikai tapasztalatokat, Szakonyi Gerda aki jelenleg Denverben posztdoktori ösztöndíjjal fehérjekrisztallográfiával foglalkozik és a korábbi diákkörös Sallai László, aki jelenleg Hamburgban EMBO doktori ösztöndíjas, vettek, illetve vesznek részt ebben a munkában.

Zádor Ernő 1993-ban, több éves skóciai tanulmányútjáról hazatérve kapcsolódott az Intézet munkájába. Segítségével új lendületet kaptak a calcium transzportáló enzim polimorfizmusára irányuló vizsgálatok, korszerű molekuláris biológiai módszerek kerültek bevezetésre. A korábban Dubowitz professzorral együttműködésben, Londonban és Ithacaban elindított izomregenerációs kutatások szegedi folytatásának feltételei megteremtődtek. Ehhez jelentős segítséget nyújtott a Frank Wuytack professzorral (Leuveni Katolikus Egyetem) közösen elnyert magyar-flamand kutatási támogatás. Zádor Ernő nagyszámú diákkörös hallgatója közül eredményeivel kiemelkedik az 1998-ban Pro Scientia éremmel kitüntetett Mendler Luca. A kutatási program érdeklődése egyre inkább az izom differenciálódás regulációjáért felelős transzkripciós faktorok aktivitásának szabályozása felé fordul. Jól kiegészíti ezen törekvéseket az Intézetet hosszú évek óta kiváló immunhisztokémiai együttműködésével segítő Krenács Tibor (Pathológiai Intézet) munkája.

Dux László professzor tanszékvezetőként, az Intézet korábbi vezetőihez hasonlóan, szintén aktív szakmai-közéleti szerepet vállalt. 1992 és 1997 között az Egyetem oktatási rektorhelyetteseként, valamint számos testület és bizottság tagjaként vagy elnökeként részt vett a magyar felsőoktatás, orvosképzés, kutatás támogatás, betegellátás rendszerváltást követő megújítására irányuló erőfeszítésekben.
A Biokémiai Intézet vezetése mellett, 1992 és 1998 között felügyelő tanárként ujjászervezte és irányította a Központi Klinikai Kémiai Laboratórium munkáját. Ennek keretében az elméleti és gyakorlati oktatás, utánpótlás nevelés, továbbképzés, alkalmazott kutatás fejlesztés, minőségbiztosítás integrált, versenyképes rendszere jött létre az orvosi biokémia, pathobiokémia, klinikai biokémia területén Szegeden. 1996-ban a Biokémiai Intézet háttér segítségével jött létre a magyarországi klinikai biokémiai diagnosztikai laboratóriumok minőségellenőrzését, módszer standardizálását végző QualiCont Közhasznú Társaság. Ehhez a munkához jelentős segítséget nyújtott Reinauer János professzor, a Düsseldorfi Egyetem Klinikai Biokémiai Intézetének professzora, az Európai Unió in vitro Diagnosztikai Standardizációs Munkacsoportjának elnöke, aki a 2000/2001 tanévben Szent-Györgyi Albert vendégprofesszori címet nyert az Intézetben.

A Központi Klinikai Kémiai Laboratórium megszüntetését követően az Egyetemről 1998-ban eltávozott munkatársak, Nagy Erzsébet (Budai Irgalmasrendi Kórház), Márki-Zay János (Gyulai Kórház), Babarczy Emese (Győri Kórház), Sántha Anna (Kiskunhalasi Kórház) továbbra is szoros együttműködésben segítik a Biokémiai Intézet gyakorlati oktatási, továbbképzési, alkalmazott kutatási munkáját.

Az Intézet saját doktori iskolája mellett, a felnevelt diákkörösök egyre nagyobb számban nyernek el külföldi doktori ösztöndíjakat. Becskei Attila a Heidelbergi EMBL PhD ösztöndíjasaként a génaktivitás szabályozásának matematikai modellezése terén ért el nemzetközi figyelmet keltő eredményeket. Sallai László szintén EMBL doktori ösztöndíjjal a hamburgi szinkroton laboratóriumban (DESY) folytat fehérje szerkezet vizsgálatokat. Garami Attila a Tübingeni Egyetemen baktérium membrán biokémiai témában folytat kutatásokat.

Az Intézet nyitva áll a biokémia, pathobiokémia, klinikai biokémia iránt érdeklődő klinikusok előtt. Szemész, urológus, fogorvos, baleseti sebész, szívsebész, laboratóriumi szakorvos kollégák készítették, illetve készítik itt doktori értekezésük kutatásait. A szerteágazó oktatási programok, együttműködések koordinálását Kiss Zsuzsanna, Görbe Anikó és Forgó Andrea végzik sikeresen.

Az integrált Szegedi Egyetem megalakulása 2000 januárjában új feladatokat és kihívásokat hozott a Biokémiai Intézet számára is. Nagynevű elődeink hagyományaira, munkatársaink lelkes áldozatvállalására, az Egyetem más karaival kialakított szoros baráti-szakmai oktatási, kutatás/fejlesztési együttműködéseinkre támaszkodva bizakodva tekintünk ezen új kihívások elé, és valljuk:
"nem akkor vagyunk hűek elődeinkhez, ha ugyanazt tesszük amit ők tettek, hanem ha úgy cselekszünk ahogyan ők cselekednének most, a mi helyünkben".

Guba Ferenc professzor, (1968 és 1989 között az Intézet vezetője), koszorút helyez Szent-Györgyi Albert professzor (1928 és 1945 között az Intézet vezetője) mellszobrára a Dóm-téri pantheonban. A felvétel 1993. szeptemberében a Szent-Györgyi centenáriumi ünnepségen készült.

Straub F. Brunó professzor (1945 és 1949 között az Intézet vezetője, jobbról) köszönti Szent-Györgyi Albert egykori munkatársát, Fodor Gábor professzort (Morgantown Virginia, balról). Középen Dux László az Intézet jelenlegi vezetője. A felvétel 1993. szeptemberében a Szent-Györgyi centenáriumi ünnepségen készült.